Utazás Finnországon keresztül

Következő napunk nagy része is a kocsiban telt, nem volt jó az időjárás túrázáshoz, így maradtunk annál, hogy amíg esős az időjárás, haladunk előre a Nordkapp felé és majd ott kirándulunk, ahol szebb lesz az idő.
Egy rövid sétára álltunk meg Finnország legmagasabb vízesésénél, a Hepoköngasnál. Ez útba esett és még az eső is elállt egy pici időre, mikor ideértünk, így legalább egy kicsit mozogtunk is napközben.
Finnországban egyébként elég jól lehet haladni az utakon. Nagyon sok szakaszon lehet 100 km/h-val menni, kicsi a forgalom és jó az utak minősége. Sok a hosszú egyenes szakasz. Néha ez kicsit unalmas, de mikor a rénszarvasokra és a jávorszarvasokra kell figyelni, rögtön éber lesz az ember. Jávorszarvast sajnos csak nagyon messziről sikerült egyszer látnunk, de rénszarvasból sok sétálgat az utak mentén, figyelni kell rájuk. Amiből még sok van az utakon, az az utánfutóval közlekedő autó. Mindenki bogyót vagy fát szállít haza az erdőkből. Finnország egyik legfontosabb bogyója, a mocsári hamvas szeder. Sárgás színű, nyár végén beérő bogyó, amit a feldolgozáshoz még ki is kell magvalni. Elég drágán árulják mindenfele, mi palacsintában kóstoltuk, az íze leginkább a baracklekváréra hasonlított.
A szállásunkat estére útközben foglaltuk. Rovaniemibe értünk, a Mikulás városába. Már csak 8 kilométerre voltunk a Északi sarkkörtől, ami egy nevezetes szélességi fok, ugyanis ezen belül, a nyári napforduló során mindenütt előfordul legalább egy 24 órás nap, mikor nem megy le a Nap és a téli napforduló során egy legalább 24 órás éjszaka, mikor egyáltalán nem kel fel a Nap.

Vezetés: 412 km
Séta: 7045 m

Hepoköngas

Nekünk még újdonság minden egyes jávorszarvas-jelző tábla

A rénszarvasokhoz hamar hozzá lehet szokni


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések