Riga, Lettország fővárosa

Az előző napi hosszú túra miatt, erre a napra egy lazább rigai városnézést terveztünk, de azért még így is gyűltek a kilométerek a lábunkban. Hamar beértünk a jurmalai kempingünkből a városba és a szállásunkat is gyorsan megtaláltuk. Itt viszont nem volt szerencsénk. Sietve foglaltuk a szobát és nem olvastuk el a kommenteket a szállásnál, így nagyon ráfáztunk, rosszul választottunk. Koszos volt a szoba, a konyha és a fürdő is. A recepciós goromba volt és amit az interneten írtak magukról, abból szinte semmi nem volt igaz. Ingyenes parkolást ígértek, de kiderült, hogy az csak este 8-tól lehetséges az utcán, így a kocsi egész délutáni parkolásáért kifizettünk még egyszer annyit, mint a szállás maga volt, mivel az az egy igaz volt, hogy a szállás nagyon közel volt a belvároshoz. Kontinentális reggeli volt a szobaárban, ami náluk két csomag szezámmagos ropit jelentett. Sosem jártam még rosszul Booking.com-os foglalással, így nagyon rosszul esett, hogy így melléfogtunk most. Kicsit rosszkedvűen indultunk el a rigai városnézésre. Még az eső is elkezdett cseperegni, de az szerencsére nem tartott sokáig. Amíg esett, beültünk egy cukrászdába, és a finom sütiktől, habos kávétól jobb is lett a hangulatunk.
Riga a legnagyobb a balti államok fővárosai közül, 800.000 lakosa van. A Daugava-folyó torkolatánál fekszik, amely olyan mély itt, hogy azon a 15 kilométerre lévő Rigai-öbölből a nagy óceánjáró hajók is fel tudnak úszni. Az óváros, ahol a látnivalók nagy része található, elég kis területen fekszik, a folyó jobb partján. Egy délután is be lehet járni, egy kellemes kis sétával. Mi főleg túrázni jöttünk, így nem is szántunk ennél sokkal többet Rigára. Így is sikerült a lényeget megnéznünk. Ahogy Vilniusban az tűnt fel, hogy milyen sok a templom, itt a felállványozott épületek, műemlékek száma tűnt magasnak. A főbb látványosságok közül is több áll felújítás alatt éppen: Riga egyik jelképe a Feketefejűek Háza, amely a hasonló nevű céh nőtlen tagjai számára épült, és a 2000es évek elején építették újjá, miután 1941-ben a szovjetek lerombolták. A rigai szabadságszobor, egy női alak, amely három csillagot tart, melyek Lettország három régióját szimbolizálják, de a Szovjetunió idejében, a három balti államot takarta és a Dóm is, mely az egész Baltikum legnagyobb temploma, orgonája pedig elkészültekor a legnagyobb és legmodernebb hangszer volt a világon.
Még ha ezeket a műemlékeket nem is csodálhattuk meg, volt még elég látnivaló a városban. A Szent Péter templom, melynek tornyába lifttel lehet felmenni, a templom mellett pedig a brémai muzsikusok szobra, mely azért kerülhetett ide, mert a város alapítója egy brémai püspök volt a 12. században. A turisták szokása megdörzsölni az állatok orrát, mert azt mondják, ez szerencsét hoz. A Macskás Ház is egy kötelező látnivaló. A ház két tornyán egy-egy felpúpozott hátú macska áll, felemelt farokkal. A történet szerint, úgy kerültek oda, hogy a ház jómódú lett tulajdonosa, a német céh tagja kívánt lenni, de ők ezt nem engedték neki. Ekkor válaszul a lett kereskedő a cicákat hátsójukkal a céh épülete felé fordítva tette fel a tornyokra, amit a céh tagjai nem néztek jó szemmel és inkább maguk közé fogadták a lett kereskedőt is, azzal a feltétellel, hogy megfordítja a cicákat. Sétáltunk még a hangulatos macskaköves kis utcákon, a sikátorokban, a városfal megmaradt részei mellett, a Svéd kapu alatt, egészen a Három fivérig, Riga legrégebbi lakóházaiig, majd a Daugava folyó partján is. Itt tovább is sétáltunk az óvároson kívülre, a piacig, mely a régi Zeppelin hangárakban kapott helyet. Már többször feltűnt, mikor beértünk Rigába és sétánk során is, egy furcsa, négyzet alaprajzú, zömök, nagyon magas épület, melynek több terasza is volt a magasabb szinteken és most a piactól már csak pár utcára kerültünk tőle. Már fáradtak voltunk, de még érdekelt minket, mi az az épület. Az útikönyvünk nem írt róla, pedig az Akadémia épülete volt és ennek a tetejére is fel lehet lifttel menni, a 15. szintig, majd a 17. emeleten lévő teraszról lehet Rigát felülről megszemlélni.
Érdekes volt Riga, ha a szállásfoglalást nem szúrtuk volna el ennyire, akkor még a másnap délelőttöt is itt töltöttük volna el. Így viszont inkább siettünk másnap korán reggel a következő nemzeti parkba, amit fel akartunk fedezni, a Gauja-folyó völgyébe.


Vezetés: 45 km
Séta: 14053 m

Liv tér, háttérben Szt Péter Székesegyház

Svéd kapu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések