Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Utolsó nap Tiranában

Legutóbbi bejegyzések

Az albán tengerparton, Durresben

Utolsó teljes napunkon Albániában a tengerpartra utaztunk. A közlekedés kalandos volt ismét. Megint a városközpontból indult a helyi buszjáratunk, ami elvitt minket a buszpályaudvarra, ha lehet egyáltalán annak nevezni. A buszpályaudvar, ahonnan a tengerpartra, Durresbe mennek a buszok, az Eagle Square-n van, ami tulajdonképpen egy nagy körforgalom, aminek a közepén az albán zászlóban is szereplő sas áll. Amint leszálltunk a buszról, mást se hallottunk, mint férfiak kiabálást – „Durres, Durres”. Úgy tűnik ettől a körforgalomtól bárki, akinek kocsija volt, elvitt volna minket Durresbe. Az út túloldalán megláttunk egy parkolót, ahol több busz is zsúfolódott, rögtön felismertük, hogy onnan indul majd a buszunk. Haladtunk át az úton, közben jobbról-balról hallgattuk – Durres, Durres. Mi azonban ragaszkodtunk a hivatalos buszhoz. Biztos, ami biztos. Rögtön meg is találtuk, erre ki volt írva az ablakba az úti cél. Ugyanúgy működött ez is, mint a helyijáratos busz. Felszálltunk, majd menet …

Dajti-express, Albánia

A mai napra könnyebb túrázás volt betervezve a Tirana közeli Dajti-hegyen. Oda pedig függővasúttal a legcélszerűbb felutazni, mi is ezt választottuk. Mivel a felvonó pont a város túlsó feléből indult, mint ahol a mi szállásunk volt, először be kellett jutnunk a városközpontba, és ott megkeresni a Szkander bég térhez közeli autóbuszpályaudvart, ahonnan a Porcelan nevű busz indul a függővasút alsó állomása felé. Közben viszont még útba ejtettük a mecsetet is. Előző nap délelőtt 11 után értünk ide, mikor turistáknak már nem látogatható a mecset, de most a korai indulásnak köszönhetően, még arra is volt időnk buszra szállás előtt, hogy ide bemenjünk. A mecset ingyen megtekinthető. Belépéskor, mint sok más szent helyen is, le kell venni a cipőt, utána lehet megnézni a fő termet, ahol az imára összegyűlnek a hívek. Az autóbuszpályaudvar az előző nap látott türbével szemben található, könnyű megtalálni, ide siettünk a mecset körbejárása után. A buszt is rögtön megláttuk és már indultunk is…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…

Érkezés Albániába

Október végén kiscsoportos utazásra indultunk Albániába. Hatan utaztunk, családi kirándulásként. Nővéremmel, gyerekeivel és unokatestvérünkkel. A Wizzairnek nemrég indultak járatai a balkáni országok fővárosaiba, nagyon kedvező áron. Tiranát választottuk a célpontok közül, mert Albánia tűnt a legegzotikusabbnak. Akinek említettük az utazási tervünket, szinte kivétel nélkül csodálkoztak, miért épp oda utazunk, mindenkinek az albán partizánok és terroristák jutottak eszébe csak. Szerencsére interneten pozitív véleményeket is találtunk és végül az utazásunk is ezeket támasztotta alá. Késő délután indult a gépünk. Kisebb reptéri bonyodalmak után, kevesebb, mint másfél óra alatt értünk Tiranába. Interneten próbáltam előre foglalni nagyobb méretű taxit a reptéren, de nem is küldtek visszaigazolást és a taxisok irodája is zárva volt, így utána sem tudtunk kérdezni. Közben persze lépten-nyomon ajánlgatták, hogy bevisznek minket a városba, de azt olvastuk, hogy nem érdemes magán taxisok autój…

Otthonkeresés

Ahogy a legutóbbi blogbejegyzésben írtam, arra jutottunk a hat hetes út végére, hogy szükségünk van az utazások között a mindennapokban egy saját otthonra. Kiderült, hogy a kényelem nekünk fontosabb, mint a kalandok. :)
Ahogy hazaértünk hétvégén, hétfőtől máris elkezdtük keresni a leendő otthonunkat. Szerencsére megvoltak a pontos preferenciáink, így nem kellett sokat keresgélni, mert nagyon gyorsan kiszórtuk a házak nagy részét már interneten és csak egy maradt, amit szerettünk volna élőben is megnézni. Bár nem pontosan ott volt, ahová mi eredetileg gondoltuk költözni, de mikor sikerült 3 napot a környéken eltölteni és a házat is megnézni, már nem sok kétségünk maradt, szeretnénk-e a házat megvenni és ezen a helyen lakni.
Dombokra, hegyekre, erdőkre vágytunk, így érkeztünk Nógrád megye észak-keleti csücskébe, Salgótarján közelébe. Még egyikünk sem járt sokszor ezen a környéken, így lesz mit felfedeznünk.
Következő utazásunk október végén esedékes csak, Albániába készülünk, így a köz…

Utunk hazafelé

A komputunk Trelleborg és Rostock között a Huckleberry Finn nevű kompon eseménytelenül telt a nagy hullámzáson kívül. Mivel délutáni kompútra készültünk, nem fizettünk hálókabinért és utólag sem akartunk, mert nagyon drágák a hálókabinok ezeken a hajókon. Bár fel sem ajánlották a lehetőséget, így lehet nem is voltak már szabad fülkék a késések miatt, hiszen emiatt erre a kompra több utas jutott. Az éjszakánk így viszont nagyon kényelmetlenül telt, két-két összetolt fotelen aludtunk. Pedig Rostockban kényelmes szállodai szoba várt ránk, amit le kellett mondanunk a kompjárat törlése miatt. Reggel még ezenkívül más kényelmetlenség is várt ránk. Megszólalt a csengő, hogy le lehet menni az autótérbe, mert mindjárt kikötünk. Mindenki beszállt a kocsijába, majd elindították a kocsikat. Az összes előttünk parkoló autó legurult már a kompról, kivéve azt, amelyik közvetlenül előttünk állt. Mint kiderült, a tulajdonosok még nem jöttek le. Hiába volt a három sorból a két szélső teljesen üres, a …